



Nem félek semmitől, sem nőtöl, sem férfitól, sem gyerektől, sem álattól! Úgyis csak egyszer halok meg!!
Eskü
Én ………… - a Toldi iskola ifjú titánja vagy titánkája a mai naptól büszkén viselem a szecska nevet. Örülök, hogyabban a megtiszteltetésben van részem, hogy ebben az évben a felsőbb évesek és a tanárok minden kívánságának, kérésének eleget tehetek.
Ha kiteszem a lábam az iskolából és netán találkozok idősebb társaimmal – már 5 méterről – állandó hajlongások közepette hangosan és érthetően a következőket mondom:
„Én csíkos hátú kismalac tisztelettel üdvözlöm az öreg vadkant.” Télen mikor hó és fagy van, szegény diák majd megfagy, a szecskának feladata, hogy az aulát mekegen tartsa. Ezt könnyen elérhetem, ha a radiátort dörzsölgetem. Ha azebédlőbe bemegyek, mindig jól körülnézek, nincs-e idősebb mögöttem, hiszen akkor én őt boldogan előre engedem.
A felsősök barátait és barátnőit soha el nem csábítom, eszembe sem jut ilyesmi. Ha a felsős megkér, hogy engedjem át barátomat vagy barátnőmet – ezt én szívesen megteszem.
Ha a felsőbb éves azt mondja, hogy az ajtó egy bicikli, én minden további nélkül elhiszem neki és örömmel taposom a pedálokat. Ha a Holdra azt mondják, hogy betörő – boldogan megugatom.
Tanítás után tisztelettel elköszönök mindenkitől a következőképpen: Én kis kopasz ebihal lábujjhegyre állok s minden kedves öreg halnak kellemes délutánt kívánok!
Megfogadok minden pontot – elismerem szecska voltam.
Miénk….
Miénk itt a tér, melyen felnőttünk nem is oly réég…
Miénk itt a tér, melyen barátságok kötődtek, óó milyen rééég….
Miénk itt a tér, melyen oly annyiszor összevesztünk s kibékültünk…
Miénk,miénk,miénk….az a bizonyos tér!
Miénk itt minden, hiszen itt nőttünk fel…..
Miénk itt minden, még az is ami nem….
Miénk azhiszem, miénk itt minden, minden…
Miénk az évek, melyeket eltöltöttük….
Miénk itt a falak, melyek között növekedtünk….
S egytől egyig fel is cseperedtünk….
Szavak a börtönből!
Szétszakítja szívemet a szomorúságos fájdalom,
hogy tönkretettem örökre hűn szeretett családom.
Cserbe hagytam szeretteim, szégyenbe hoztam szüleim,
Hosszúra nyúlnak sajnos a börtönben az éveim.
A sok hazugság ide hozott engem a börtönbe,
Emlékeimbe ivódott nekem ez a tény végleg, örökre.
Ami eddig fontos volt, feledhetem örökre,
A természet, a vadászat, a szabadság öröme.
Sokáig nem hallhatom a récék szárny csapkodását,
Sokáig nem láthatom a nyulak baktatását.
Mily jó lenne most a barátokkal a padon,
Osztani a hülyeséget, visszasírom nagyon.
Várom az ítéletem, nap-nap után ébred,
Anyám,Apám,Öcsém, szeretlek titeket.
Jól tartja a mondás, igaz a régi nóta,
A kutya is akkor veszik meg, ha legjobb a dolga!!!