2008. november 23., vasárnap

HUuuu, deréég volt...:)

Eskü

Én ………… - a Toldi iskola ifjú titánja vagy titánkája a mai naptól büszkén viselem a szecska nevet. Örülök, hogyabban a megtiszteltetésben van részem, hogy ebben az évben a felsőbb évesek és a tanárok minden kívánságának, kérésének eleget tehetek.

Ha kiteszem a lábam az iskolából és netán találkozok idősebb társaimmal – már 5 méterről – állandó hajlongások közepette hangosan és érthetően a következőket mondom:

„Én csíkos hátú kismalac tisztelettel üdvözlöm az öreg vadkant.” Télen mikor hó és fagy van, szegény diák majd megfagy, a szecskának feladata, hogy az aulát mekegen tartsa. Ezt könnyen elérhetem, ha a radiátort dörzsölgetem. Ha azebédlőbe bemegyek, mindig jól körülnézek, nincs-e idősebb mögöttem, hiszen akkor én őt boldogan előre engedem.

A felsősök barátait és barátnőit soha el nem csábítom, eszembe sem jut ilyesmi. Ha a felsős megkér, hogy engedjem át barátomat vagy barátnőmet – ezt én szívesen megteszem.

Ha a felsőbb éves azt mondja, hogy az ajtó egy bicikli, én minden további nélkül elhiszem neki és örömmel taposom a pedálokat. Ha a Holdra azt mondják, hogy betörő – boldogan megugatom.

Tanítás után tisztelettel elköszönök mindenkitől a következőképpen: Én kis kopasz ebihal lábujjhegyre állok s minden kedves öreg halnak kellemes délutánt kívánok!

Megfogadok minden pontot – elismerem szecska voltam.

Nincsenek megjegyzések: