Szavak a börtönből!
Szétszakítja szívemet a szomorúságos fájdalom,
hogy tönkretettem örökre hűn szeretett családom.
Cserbe hagytam szeretteim, szégyenbe hoztam szüleim,
Hosszúra nyúlnak sajnos a börtönben az éveim.
A sok hazugság ide hozott engem a börtönbe,
Emlékeimbe ivódott nekem ez a tény végleg, örökre.
Ami eddig fontos volt, feledhetem örökre,
A természet, a vadászat, a szabadság öröme.
Sokáig nem hallhatom a récék szárny csapkodását,
Sokáig nem láthatom a nyulak baktatását.
Mily jó lenne most a barátokkal a padon,
Osztani a hülyeséget, visszasírom nagyon.
Várom az ítéletem, nap-nap után ébred,
Anyám,Apám,Öcsém, szeretlek titeket.
Jól tartja a mondás, igaz a régi nóta,
A kutya is akkor veszik meg, ha legjobb a dolga!!!
53-as zárka, 2008.10.24. Balla István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése