Jövő?hmmm...Ki tudja...
Itt ülök a börtönben, mer' ezt hozta a sors,
Csípi is a szememet, mint a kibaszott bors!
Elkúrtam az életemet így gondolom most,
Így életemben lehet, hogy csupán majd szűröm a barna fost!
De lehet hogy ez kellett ahhoz, hogy megálljak a kibaszott lejtőn,
És egyszer majd az életemben ott érezhetem magam a tetőn.
Hisz itt minden apróságnak tudod tud örülni a csóró ember,
Mert itt annyi a rohadt bánat bazmeg mint a rohadt tenger!
Mert ha kapsz néha egy levelet vagy egy csokit az a menny,
Igen a menny, mert ez a sivár pokol, az igazi szenny!
Igen mert aki nem volt itt annak fogalma sincs arról,
Hogy milyen az amikor egész nap egy csillagos majom parancsol.
és annak az ember hogy ha néha tud fürödni,
Ha meg friss ropogós a kenyér az meg egyenesen mennyei!
Az estéken amikor nézed a szeretteidnek a képét,
A szemed könnybe lábad és a rácsot meg széttépnéd,
és fogod a nagy fejed, hogy-hogy lehettem ekkora hülye,
hogy cserben hagytad őket, ezt nem feleded sose!
De eljön majd a nap, mikor nyílik a rácsos kapu,
És ott fog várni rád a család: Anyu, Viktor és Apu,
És együtt szépen haza mentek a családi fészekbe,
És az egészre úgy gondolsz vissza, mint egy kibaszott rossz emlékre!
A spanok tárt karokkal várnak, ömlik a Dankó Pista
Aki meg nem áll közel hozzád, ott meg simán lerí róla,
Hogy itt van a sittes a rohadt szemét bűnöző,
Gondolja ezt ő, a nagy ember ismerő!
Mert valljuk be azt gyerekek aki nem ismer ezt gondolja,
pedig mindenkinek meg van itt a kibaszott téglája,
Csak nem tudja senki sem, hogy mikor jöhet el a nap,
Hogy bejön a tégláért és egy batyu faszt bekap!
Mert ez mindenkinél sajnos benne van a pakliban,
Én sem gondoltam magamról, talán csak jó mélyen magamban.
De azt nem tudom sajnos, mi lesz ha nyílik a kapu,
Csak azt, hogy eljön értem: Anyu, Viktor és Apu,
Együtt szépen egészen hazáig toljuk a biciklit,
És otthon szépen majd megiszunk egy üveg Dankó Pistit!
Itt ülök a börtönben, mer' ezt hozta a sors,
Csípi is a szememet, mint a kibaszott bors!
Elkúrtam az életemet így gondolom most,
Így életemben lehet, hogy csupán majd szűröm a barna fost!
De lehet hogy ez kellett ahhoz, hogy megálljak a kibaszott lejtőn,
És egyszer majd az életemben ott érezhetem magam a tetőn.
Hisz itt minden apróságnak tudod tud örülni a csóró ember,
Mert itt annyi a rohadt bánat bazmeg mint a rohadt tenger!
Mert ha kapsz néha egy levelet vagy egy csokit az a menny,
Igen a menny, mert ez a sivár pokol, az igazi szenny!
Igen mert aki nem volt itt annak fogalma sincs arról,
Hogy milyen az amikor egész nap egy csillagos majom parancsol.
és annak az ember hogy ha néha tud fürödni,
Ha meg friss ropogós a kenyér az meg egyenesen mennyei!
Az estéken amikor nézed a szeretteidnek a képét,
A szemed könnybe lábad és a rácsot meg széttépnéd,
és fogod a nagy fejed, hogy-hogy lehettem ekkora hülye,
hogy cserben hagytad őket, ezt nem feleded sose!
De eljön majd a nap, mikor nyílik a rácsos kapu,
És ott fog várni rád a család: Anyu, Viktor és Apu,
És együtt szépen haza mentek a családi fészekbe,
És az egészre úgy gondolsz vissza, mint egy kibaszott rossz emlékre!
A spanok tárt karokkal várnak, ömlik a Dankó Pista
Aki meg nem áll közel hozzád, ott meg simán lerí róla,
Hogy itt van a sittes a rohadt szemét bűnöző,
Gondolja ezt ő, a nagy ember ismerő!
Mert valljuk be azt gyerekek aki nem ismer ezt gondolja,
pedig mindenkinek meg van itt a kibaszott téglája,
Csak nem tudja senki sem, hogy mikor jöhet el a nap,
Hogy bejön a tégláért és egy batyu faszt bekap!
Mert ez mindenkinél sajnos benne van a pakliban,
Én sem gondoltam magamról, talán csak jó mélyen magamban.
De azt nem tudom sajnos, mi lesz ha nyílik a kapu,
Csak azt, hogy eljön értem: Anyu, Viktor és Apu,
Együtt szépen egészen hazáig toljuk a biciklit,
És otthon szépen majd megiszunk egy üveg Dankó Pistit!
Peace! B.István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése