EMISZTERNA
Hé ember, ki nyerni nem mer
Mit érsz el, szóval és tettel?
Vérontással, küzdelemmel,
Ha kezedben sül el fegyver!
Reménysugár.
Lelked így kegyelmet nem nyer,
Megtetted, s bűnöd feletted,
Lehajtott fejjel nem álltál,
Ima helyett csak dadogtál!
Reménysugár.
Most ha győzöl, később vesztesz,
Emlékként heget szerezhetsz,
S ha találat éri a tested,
Szerelmed is elfelejted!
Reménysugár.
Bűnös lelked vissza nem tér,
Szádban többé nem lesz kenyér,
Életedért csekély a bér,
Pár fillér mi semmit sem ér.
Reménysugár.
Magányosan vérbe fagyva,
Szemeid holló kaparja,
Idő múlik, tested bomlik,
Fogaid közt féreg mászik!
Reménysugár.
Bogár lyukassza lépedet,
Szabdalja szét a testedet.
Elhagytad a családodat,
Sírban lelted barátodat!
Reménysugár.
Tömegsírban eltemetve,
Arcod inkább nem nevetne,
Soha többé nem mosolyogsz,
Urad ellen miért dacolsz?
Reménysugár.
Térj meg hozzá, higgyél benne,
Nyújtsd ki kezed most feléje,
Mondj el neki sok száz imát,
Kérjed tőle bocsánatát!
Reménysugár.
Egy gödör, talán sírhant, hely,
Mely porhany tested nyeli el!
Táblán neved sok száz között,
Hazájára felesküdött!
Reménysugár.
Beteljesítette sorsát,
Maga mögött hagyta múltját.
Megtért végre Istenéhez,
Visszatért egy igaz néphez.
Reménysugár.
Lehajtott fejjel ezt kérte,
Nem dadogta, üvöltötte,
„Kérlek, vedd le a keresztem,
Hogy kegyelmed megszerezzem!”
Reménysugár.
Térdre rogyott, imádkozott,
Orrába kén szaga csapott,
Izzította pokol tüze,
Benne volt az összes dühe!
Reménysugár.
Teltek napok, s a hónapok,
Gyűlölete egyre fogyott,
Földi léte homályba vész,
Lelke tiszta, lassacskán kész!
Reménysugár.
Világosság lőn hát előtte,
Angyalszárnyak körülötte,
Magasztalják kitartását,
Mégis elnyerte jutalmát!
Reménysugár.
By Crochodilus!