Utoljára...

Utoljára

Kacagok, de kínomban teszem

Sírok, mert fáj, őszintén érzem

Vash elbír mindent, de ezt mégsem...

Nevetek, pedig nem akarok

Látok, pedig szemeim vakok

Vash elbír mindent, de ezt mégsem...

Éreznék, de a szívem halott

A híres Pók is hátrahagyott

A legnemesebb ragadozó

A legszebb az életben Ő volt

Gyermekszerelem, melyet por lep

Szerelemből csak egy emlék lett

Csak te felejtettél, én Vash nem

Az igazság most nem más, csak ez

Nem tettem, mostmár nagyon bánom

Nem tehettek mást, csak sajnálom

Megrémiszt, hogy egy fal határol

Elijeszt, hogy most is más karol

Az voltam akkor, Ez vagyok most

Egy vándor, aki csak port tapos

Pedig enyém lehetne az ég

A világ, s minden mi benne szép

Ha akkor a Pók magába zár

És testünk-lelkünk ott egyé vál

Ezt elkerültem, de hiába

Még mindig itt a hálójába

Most is a visszatérést várva

Vash elbír mindent, de ezt mégsem...

Hallanék, de füleim zárva

Fizetnék, de ennek nincs ára

Vash elbír mindent, de ezt mégsem...

Meghajlanék, de úgy nem látlak

Szeretnélek és akarnálak...

By: Vash T. S. Lee